Kibocsátási kvótát tessék, olcsó a kvóta!

Kibocsátási kvótát tessék, olcsó a kvóta!

Ahol szabályok vannak, ott kiskapuk is szoktak lenni, és ez alól a környezetvédelem ügye sem kivétel. Mondhatjuk úgy is; ahogy nagyban, úgy kicsiben. Miről is van szó? Autóipari huncutságokról, többek között.

Talán sokan tudják, hogy szigorú nemzetközi kvóták szabályozzák – az üvegházhatásért és a klímaváltozás egy részéért is felelős – szén-dioxid kibocsátását a nemzetállamoknak éppúgy, mint az ipari üzemek számára, élen az autógyárakkal. Csakhogy – ebben is hasonlóan az országokhoz – a szabályozás nem tiltja, hogy azok, akik nem használják ki (nem engedik a levegőbe) a rendelkezésükre álló CO2 mennyiséget, ezt a ki nem használt, maradék „környezetszennyezési lehetőséget” jó pénzért eladják azoknak, akik viszont nem képesek, vagy hajlandók saját kibocsátásukat korlátozni.

Hogy ez a gyakorlat helyes-e vagy sem, nézőpont kérdése, hiszen a globális kibocsátás a norma alatt marad, de persze lehetne kevesebb is, ha az egyes államok, gyártók és más érintettek egyenként is mindent megtennének a csökkentésért. Minden esetre például Magyarországnak évek óta szép bevétele van a saját megtakarított kvótái eladásából.

A helyzet az autóiparban is pontosan ilyen. Minden gyártónak előírja a nemzetközi jogszabály, hogy a teljes flottájuk mennyi káros anyagot bocsáthat ki, ami nagyon szorosan összefügg a modellek benzin és gázolaj-fogyasztásával. Vagyis ha sok a takarékos autó, minden rendben. Ha a kínálat főleg terepjárószerűségekből, nagy motorral szerelt luxusautókból, vagy épp olcsó kisautókból áll, amelyek ára nem bírná el a fejlett károsanyag-csökkentő, vagy hibrid rendszereket, akkor bizony kvótát kell venni egy másik gyártótól, mert a szabad kvóta adott kibocsátási egységre jutó ára még mindig kevesebb, mint az ugyanannyi többletkibocsátásra jutó nemzetközi környezetvédelmi bírság. Egyébként rendes, jegyzett tőzsdei termék ez, nincs ebben semmi törvénytelen – mielőtt valakinek zöld illúziói támadnának.

A viszonylag egyszerű matekhoz most épp a Fiat Chrysler csoport folyamodik, mert éhes, nagy amerikai autókból (Dodge, Jeep, RAM, SRT, Chrisler) és mini, vagy túlmotorizált európaiakból (Fiat, Alfa Romeo, Maserati, Lancia, Abarth) álló flottájuk bizony nem fér bele a kívánt átlagba. Szorongatott helyzetükben ki máshoz fordulnának, mint a jóságos, és kizárólag 0 helyszíni kibocsátású járműveket készítő Teslához, akiknek viszont jól jön a drágán gyártható Tesla modellek mellé a plusz kvótabevétel (280 millió USD 2017-ben), ezzel is javítva a cég épp csak megteremtett nyereségességét. Erre mondják, hogy win-win, igaz? Azaz – várjunk csak, mintha lenne itt még egy nézőpont…