Óvatosan a névadással!

Óvatosan a névadással!

„Soha ne mondd, hogy soha” – tartja a mondás, amelyet most valószínűleg jól az emlékezetükbe vésnek a Mitsubishi háza táján is. A japán gyártó ugyanis 2015-ben „Final Edition”, azaz „Végső Verzió” néven dobta piacra a legendás Lancer Evolution új generációját, amelyet akkor az utolsónak szántak. Most viszont a hírek szerint napirenden van az „Evo” feltámasztása. A névadás azért okozhat majd némi fejtörést a cégnek…

Az 1992-ben született Mitsubishi Lancer Evolultion (röviden: Evo) sokáig széles körben az egyik legjobbnak tartott utcai sportszedán volt. A „jó marketingjét” persze annak is köszönhette, hogy az autó a ’90-es évek végén sikert sikerre halmozott a rali világbajnokságon. Az Evo III. generációja a finn Tommi Mäkinennel a volán mögött 1996 és 1999 között zsinórban négy vb-címet is bezsebelt.

Később a versenyzés fokozatosan háttérbe szorult a modellnél, azaz a Mitsubishi megpróbált egy olyan kocsit alkotni a jó hírű Evóból, amellyel már tömeges értékesítésre is apellálhatnak. A 2001-ben a szalonokba kerülő VII. generáció volt az első, amelyről úgy tartják, már főként az utcai használat szempontjait figyelembe véve született – azaz a korábbiakhoz képest jelentősen növelték például a komfortszintjét.

A terv azonban nem jött be, hiszen bár az Evo neve továbbra is jól csengett, az eladási adatok ezt valahogy nem igazolták vissza. Soha nem fogyott belőle annyi, ami önmagában fenn tudta volna tartani a típust, így a Mitsubishi 2016-ban a megszüntetése mellett döntött. Sőt, az elhatározás, ahogy fentebb is utaltunk rá, már egy évvel korábban megszületett, amikor a Final Edition legördült a futószalagról.

Nemzetközi sajtóértesülések szerint viszont új lehetőség nyílhatott a visszatérésre azáltal, hogy a Mitsubishi immár a Renault-Nissan konzorcium része. A japánok ugyanis így hozzáférnek a Renault Mégane „alapjaihoz”, amire a tervek szerint akár el is készülhetne a Lancer Evo következő generációja.

Részleteket persze egyelőre nem tudni, bár – ha lesz valami a dologból – a mérnökök minden bizonnyal igyekeznek majd hűek maradni a nagy elődökhöz. Már csak azért is, mert a Lancer Evo egyébként is híres volt arról, hogy az új és új generációk nagyban támaszkodtak a korábbiakra. A kétliteres, négyhengeres motor például a kezdettől a legvégéig megmaradt, és a sokáig stabilan 280 lóerő az utolsó változatban is csak kevéssel kúszott 300 fölé.

A nagy kérdés már csak az, mi lenne az új változat neve. Ha folytatnák a római számozást, akkor elvileg a XI. következne a sorban, de ezt az „Utolsó Verzió”-val már némiképp megtörték. Ha lenne némi humoruk a döntéshozóknak, megpróbálkozhatnának akár az „Utolsó Utáni Verzió” elnevezéssel is.