Amikor az elektromos autók mindent elsöprő térhódításának akadályairól van szó, a magas árcédula mellett szinte mindig szóba kerül a körülményes és – a benzines vagy dízeles autókhoz képest – meglehetősen lassú újratöltés. Nem véletlen, hogy ilyen téren is egymást érik a különböző innovációk, az extrémgyors vezetékes töltők mellett pedig sokan egészen újszerű megoldásokkal is próbálkoznak. Lehet, hogy a minap Olaszországban prezentált módszer hoz majd igazi áttörést?
A találó „Arena fel Futuro”, azaz „A Jövő Arénája” nevet viseli az a kicsivel több mint 1 kilométer hosszú, ovális alakú aszfaltcsík, ahol megkezdődtek a Dynamic Wireless Power Transfer, vagyis magyarra fordítva a Dinamikus, Vezetéknélküli Energiaátvitel nevű technológia tesztjei. Ennek lényege, hogy a speciális vevőegységgel ellátott járművek menet közben tudnak felvenni energiát a burkolat alá rejtett kábelekből.
A Brescia és Milánó közt futó A35-ös autópálya közvetlen szomszédságában zajló kísérletet több partnerével együttműködve a Stellantis nevű, idén év elején létrejött autóipari óriáscég finanszírozza. A francia PSA és az olasz-amerikai Fiat-Chrysler konszernek egyesülésével megalapított vállalat közlése alapján a projekt sikere áttörést hozhatna a villanyautózás világában, és segítené a saját, impozáns törekvéseik elérését is: céljuk, hogy 2030-ra 10 Európában eladott autójukból 7 alacsony károsanyag-kibocsátású legyen.
Az 1 megawattos teljesítményű, indukciós rendszert elsőként egy új Fiat 500-as, valamint egy Iveco E-Way busz kezdte használni, ami jól mutatja, hogy a Stellantis a személyautók mellett a tömegközlekedés szektorát is forradalmasítaná koncepciójával. Az első eredmények állítólag biztatóak, ráadásul nemcsak a megállás nélküli töltés vonatkozásában: az autó és az aszfalt közti minden eddiginél szorosabb kapcsolat, kommunikáció ugyanis az ötletgazdák elmondása szerint a vezetésbiztonság terén is nagy előrelépést hozhat.
A megoldással kapcsolatban persze még rengeteg a kérdőjel, kezdve például azzal, hogy vajon csak az újonnan épülő vagy már a kész útszakaszokra is telepíthető-e. A talán nem is olyan távoli jövő mindenesetre eldönti majd, hogy az „alulról” vagy a felülről érkező energia lesz-e a nyerő (gondoljunk csak az egyes német sztrádákon telepített villamosvezetékekre, amikre trolibuszszerűen kapcsolódnak rá a járművek) – vagy akár egy olyan technológia, ami egyelőre csak a tervezőasztalon (netán még ott sem) létezik.