Amikor az embereknek beteljesül az első autójukról szövögetett álmuk, főleg, ha azt még sikerül is elég korán, mondjuk 25 éves koruk előtt megvásárolniuk, hirtelen kinyílik számukra a világ. Kis túlzással akkor és oda mennek, ahova csak akarnak, végre nem kell a buszra várni, csak be a kocsiba, és irány a messzeség. Ilyenkor hangzanak el ilyen és ehhez hasonló mondatok, minthogy: „nem kell sátor, szívem, majd alszunk az autóban”, „befér a kocsiba, vigyük a gumimatracot”, „nem tudom, hol vagyunk, de lassan tankolni kellene”, illetve „vegyük fel azt a stoppost, végül is elfér”.