Úgy tűnik, autós berkekben néhány igazán „nagy dobás” az esztendő legvégére is jutott. Ezek közé tartozik a minap bemutatott Alfa Romeo Giulia SWB Zagato is, amely a patinás gyártó kupéjának eddigi talán legkülönlegesebb verziója, és a szintén olasz Zagato designműhely keze munkáját dicséri. A vadonatúj sportkocsi egészen új szintre emeli az exkluzivitást, hiszen mindössze egyetlen példányban készül, amelynek természetesen már meg is van a tulajdonosa. És bár a vételről így rajta kívül mindenki lecsúszott, azért érdemes néhány szót áldozni a részletekre.
A szó szerint egyedi jármű elkészítésének több apropója is van. Egyrészt a két vállalat ez idő tájt ünnepli együttműködésük 100 éves jubileumát: a Zagato az 1920-as években kezdett „fazont szabni” az Alfa Romeo korabeli, igencsak sikeres versenyautóinak. Másrészt az ötletgazdák úgy látták, hogy mielőtt ez a márka is átáll a teljesen elektromos kocsikra (ezt 2025-27 táján tervezik), érdemes néhány speciális darabbal búcsúztatni a hagyományos üzemű Alfákat.
Az SWB Zagato alapját a 2015-ben debütált Giulia Quadrifoglio legújabb változata jelenti, meghajtásáról pedig egy 2.9 literes, ikerturbós, V6-os motor gondoskodik, ami az ígéretek szerint kb. 540 lóerőt és 600 Nm-es csúcsnyomatékot produkál. A hatsebességes kézi váltóval felszerelt kocsi a tesztek alapján nagyjából 3,5 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h-ra, végsebessége pedig a típus eddigi legfürgébb példányaihoz hasonlóan 300 km/h környékén lesz.
A szakavatott szemek az autó fotóját nézve több utalást is észrevehetnek: a kasztni megidézi például az „SZ” nevet viselő, szintén az Alfa Romeo és a Zagato koprodukciójában készült sportkocsit, míg a fényszórók az idén bemutatott új Tonale révén lehetnek ismerősek. Akadnak azonban, akik az újdonságot első ránézésre egy másik, szintén nemrég leleplezett kupéhoz, a vadonatúj Jaguar F-Type-hoz hasonlítják.
A Guilia SWB Zagato a hivatalos közlések szerint egy németországi Alfa Romeo-rajongóé lesz, aki a márka modernkori palettájának minden egyes darabjából birtokol legalább egyet (beleértve a fentebb említett, 1990-es évjáratú „SZ” modellt). Azt, hogy mennyit kellett fizetnie, nem hozták nyilvánosságra, de az alapként szolgáló járművet, az egyedi fejlesztéssel járó jókora pluszköltségeket, valamint a teljes exkluzivitás szokásos „felárát” figyelembe véve a nemzetközi sajtóban 1 millió euró (átszámítva valamivel több mint 400 millió forint) feletti összegről szólnak a találgatások.