Sokat foglalkoztunk már mindenféle kocsikkal az Automeister szervizhálózat írásai közt, a mostani alkalommal pedig olyan autókról lesz szó, amit egy átlag család Magyarországon tényleg megvesz. Képzeljünk el egy alsó-középosztálybeli családot (ne szőrözzünk most a pontos definícióval): dolgozó szülők, két kiskamasz gyerek, családi ház, két kocsi. Némi sztereotípiával élve a nagyobb járművel ingázik apa napi összesen 40-et, illetve ezzel mennek vidékre a nagyihoz meg az Adriára, a kisebbikkel pedig anya iskolába viszi a gyerekeket, valamint munkába, bevásárolni jár.
Elsődleges elvárásaik az autókkal kapcsolatban, hogy 1. legyen megbízható, 2. legyen fenntartható, a tankolás mellett ideértve a szervizdíjakat is, 3. a nagyobbikban férjen el nyáron a család, végül nem baj, ha van benne valami élvezet is autós szempontból. Bár életszerűtlen, de a játék kedvéért tegyük fel, hogy mindkét autójukat egyszerre cserélnék le, a keretük pedig a kettőre együtt 7-9 millió forint. Tudjuk, hogy ennél sokan olcsóbb, mások pedig drágább kocsit keresnek, illetve eltérőek a szempontjaik, és azt is, hogy az alábbiakon kívül is számtalan érvényes, jó megoldás kínálkozik.
A piac slágerei a Škoda Octavia kombi és a Hyundai i30 Wagon. Mind a kettő komoly nagyputtonyos kombi. Egész jól vezethetők, időnként még erősnek is érződnek. A Škoda tágasabb, a Hyundai modernebbnek hat belül. A dízel Škodának tipikus dízelelvárásai vannak. 250-300 ezer kilométer környékén kettőstömegűt kell benne cserélni, ha sokat jártak vele városban, előbb is. A turbós Hyundai kokszosodhat, azt 100-150 ezrenként tisztítani kellhet. Amúgy mind a két kocsi jó és megbízható, de ha bármelyik típusra elköltjük a tervezett 5,5 milliót, még mindkettő messze lesz az ilyen problémáktól.
Mellé ideális szaladgálós lehet egy 1.2-es Suzuki Swift vagy egy 1.1-es EcoBoost Fiesta. Utóbbi élvezetesebb, de az olajban futó vezérműszíjat időben kell cserélni. Máskülönben nem kell félni tőle. A Suzuki elnyűhetetlen, de sokkal „semmilyenebb”.
Más felfogást tükröz, de szintén nagyon betonbiztos, ha nagyobbik autónak egy 1.8-as Auris vagy Corolla hibridet választunk, hozzátéve, hogy ezek nagyon nem élményautók, és hegynek fel, családdal, cuccokkal a Toyota üvölteni fog. Még ilyenkor is eljár 6,5 literrel, de nem lesz jó hallgatni. A szerviz ugyanakkor filléres tétel és nagyon ritkán kell látogatni. A japán vonalon haladva választhatunk mellé egy Nissan Leafet anyunak, főleg, ha tudunk otthon tölteni. Ha csak gyorstöltőre építünk, kerüljük a 40 kWh aksit, mert nincs aktív hűtése. Gyakorlatilag nincs szervizigénye, és röhögve tudja azt a napi 100-150 km-t, ami mamataxi üzemmódban már kicsit több is az elvárásoknál.
Ha a két felnőtt közül bármelyik tényleg szereti a kocsikat, akkor a fenti, kicsit vigasztalan alternatívák (bár a dízel Octavia tud fickós lenni) helyett érdemes megnézni egy Mazda 6-ot, szintén kombi kivitelben. Egyrészt gyönyörű tárgy, másrészt tényleg öröm vezetni, és nagyon tartós a Skyactiv szívó benzines. Ha kifogtunk egy jót, azonnal csináltassunk alváz és üregvédelmet, de más gondunk nem lesz vele.
Sokak figyelmét elkerüli, pedig hálás kocsi és majdnem ugyanolyan jó vezetni a Mondeókat is. A PSA-féle 2.0 TDCI nagyon tartós holmi, főleg, ha messze elkerüljük a drágán javítható Powershift automata váltókat. A kettőstömegűvel itt is zsebbe kell idővel nyúlni, de 200 ezer km után, ugyanennyi Ft-ért cserébe újabb hosszú és kellemes időszaknak nézhetünk elébe, a hely pedig ebben a kocsiban is hatalmas.
Ha mindkét szülő szeret vezetni, második számú autónak ne féljünk beszerezni egy i3-ast vagy egy 1.5-ös Mini Coopert. Mind a kettő igazi zsebrakéta, de nem ingyen. Az i3-as spéci, virsligumijai kerülhetnek sokba, illetve, ha törik, a szénszálas kaszni szakszervizt kíván, ami fájni fog. A Minit pedig BMW áron fogják bárhol szervizelni (hiszen az), és a közvetlen befecskendezés miatt ez is hajlamos kokszosodni, illetve folyatni itt-ott az olajat, de az élvezet oltárán megérheti.
Igazságtalanok lennénk, ha kihagynánk a családi autók közül két derék és megbízható franciát. Az egyik a Renault 1.5 dCi-je, ami valójában néha 1.6, de az mindegy. Kiváló motor bármilyen kasznival, és egy kombi Mégane-ban bőven hozza a szükséges helykínálatot. Dinamikus, 4,5-5 literrel eljár pályán, és a napi 40 km ingázás alatt már be is tud melegedni. Ugyanilyen jó, tágas, takarékos és megbízható, bár teljesen más design, a Peugeot 308 SW. Ha dízelfóbiánk van, vagy nem megyünk annyit egyszerre, hogy rendesen bemelegedjenek, Renault-ból vehetjük nyugodtan az 1.3-as, Mercedessel közösen fejlesztett benzinest is, bár a dízel erősebb, jobb vezetni és takarékosabb. A Peugeot hírhedt 1.2-es PureTech benzinesét a vezérműszíj gondjai miatt még nem hallottuk dicsérni.
A franciák mellett szól, hogy a fals magyar hozzáállás miatt rosszabbul tartják az értéküket, tehát frissebbet, jobban felszereltet kapunk belőlük ugyanazért a pénzért. Ugyanez az eladásnál persze hátrány lesz majd.
Szintén az igazság oltárán a kis városi szaladgálós témában meg kell említenünk a Hyundai i20-Kia Rio testvérpárt. 1.25-ös, 1.4-es szívó benzinessel lomhák lesznek ugyan, de a Swifthez hasonlóan igazi elnyűhetetlen igáslovak. Nincs közvetlen befecskendezés, kettőstömegű, turbó, lényegében semmi, ami komolyabb fejfájást okozna. Ha bevállaljuk a villanyost a kisebbik autónál, figyelemreméltó lehet a Golf VII-es elektromos változata. Pont egy normális Golf, szervizigények nélkül. Városra tervezték, de azt tudja is. Pályázni ne akarjunk vele. Hatótávban és technikailag sokkal különb a Renault Zoe, főleg az újabb változatok. A jobbak városban elmennek 300-350 km-t, tehát még télen is elég lehet hetente egyszer tölteni. Arra az egyre kell figyelni, hogy sok a bérelt akkumulátoros modell. Később ezt a Renault elvetette, de még futnak az ilyen kocsik, és a bérlet 30-45 ezer ft/hó, tehát kizárólag saját akkumulátoros változatot (Full Ownership) szabad keresni.
Ugyanitt jó választás egy Hyundai Ioniq Electric is, brutál jó aksival, gyors töltéssel, szinte szervizmentes működéssel, csak hajtóműolajat kell benne időnként cserélni, de az is olcsó.
Szándékosan hagytuk a végére a SUV-ok kérdését. Természetesen abból is vannak jó autók, de mivel a legnépszerűbb kategória, esetükben bizony meg kell fizetni a divat felárat, miközben kevesebb autót kapunk a pénzünkért. A csomagterük jellemzően 100 literrel kisebb, mint egy azonos kategóriás kombié, a fogyasztásuk viszont a nagy homlokfelület miatt kb. 1 literrel magasabb, drágább gumikkal.
A népszerű Kia Sportage-Hyundai Tucson páros dízel és benzines motorjai is jók, bár az 1.6 benzin nem egy erőgép, a dízel pedig... nos, dízel. Jó konstrukció, de a kettőstömegű előbb-utóbb cserés lesz. Szintén nem rossz kocsi a Nissan Qashqai a már említett, Renault-féle dízel és benzinmotorokkal. Itt a benzinmotor meglepően fürge, de pl. a csomagtartója látványosan kisebb, mint egy Megane kombié. Kicsit tágasabb az Xtrail nevű nagy testvére, de az már árban is felfelé lóghat ki az elképzelt keretből.
Szintén nagyon nagy sláger használtan is a Suzuki Vitara/S-Cross páros. Lényegében ugyanaz az autó, az 1.4-es benzinessel elég dinamikus is, bár utazós családinak szűkös, kisautónak meg kicsit nagy, de erre való a tetőbox.
Bárhogyan is dönt valaki, itt is érvényes, hogy a vásárlás után még félre kell tenni néhány százezer Ft-os a kötelező körökre, mint átírás, olajcsere, vezérlés átnézése, vagy gumiszett. Dízelt ne vegyünk a kuplung-kettőstömegű és a részecskeszűrő vizsgálata nélkül. Közvetlen befecskendezéses benzinesnél a koksz vastagságát nézessük meg, villanyautónál az akkupakk állapotát. A piac persze trükkös, és ahány ház, annyi preferencia, de 7-9 millió Ft-ból már okosan össze lehet állítani egy jó kétautós flottát, ahol minden felhasználó megkapja, amit keres. Nyilván nem lesz kompromisszummentes, és nyilván lehet ennél kevesebbet és többet is költeni, de ez csak egy példa, ahol az átlag magyar család preferenciáit igyekeztünk lemodellezni, ha van ilyen egyáltalán.