Az építők, az X, de kisebb arányban még az Y generáció is úgy volt vele, hogy a saját kocsi a felnőtté válás, a korlátlan szabadság, a kötetlenség szimbóluma. Ehhez képest a Z és Alfa generációk zöme már csak a „nettó szívást” látják benne, és a környezetvédelemtől a költségeken át a kérdéses utazási hatékonyságig számtalan érvet tudnak felhozni ellene, miközben egyszerre otthonülőbbek és mobilisabbak is minden korábbi korcsoportnál.
Nagyapámnak a kocsi még úri huncutság volt. Apámnak évekig kergetett, nehéz álom. Nekem (gen. X) kamaszként a felnövés szimbóluma, felnőttként a mindennapok természetes és fontos velejárója. A fiaim már nem akarnak jogsit addig, míg szükségük nem lesz rá, talán soha.
Régebben a kocsi státusszimbólum volt. A jobb helyeken szépen tükrözték a tulaj helyét a táplálékláncban, a rosszabbakon, mint pl. Magyarország az ’50-’70-es években, a személykocsi birtoklása önmagában is státuszt jelentett.
Ma a helyzet alapvetően megváltozott. A klasszikusnak mondható, belsőégésű autók a fiatalok számára ‒ néhány régivágású benzinvérű vagy ifjú szakember kivételével ‒ inkább pusztító pénztemetők. Ők csak annyit látnak az egészből, hogy a kocsik mérget köpnek, a nehezen összespórolt milliós értékük néhány év alatt a nullához konvergál, miközben fenntartásuk is egy vagyon, a rablásszerű adóterhekről és a közlekedhetetlen nagyvárosokról nem is beszélve. Nem értik, minek nekik az autó, amikor villanyrollerrel, metróval, busszal, vonattal, repülővel bárhova el lehet jutni. Mindez különösen igaz pl. a nyugat-európai fiatalokra, akik körében a klímaszorongás és a vonatközlekedésbe vetett bizalom is fokozott.
Hogy igazuk van-e vagy sem, eleve értelmetlen kérdés. Olyan nincs, hogy a saját értékrendjében és szempontjai szerint egy teljes generációnak ne legyen igaza. Ha végig gondoljuk az életformájukat, ezt nem is olyan nehéz belátni. Figyelem, sztereotip sorok következnek, melyek alól rengeteg a kivétel, és csak a korszellemet hivatottak érzékeltetni.
„A spanok ma már Instán meg TikTokon pörögnek, szóval fixen nem kell buszra szállni, hogy meglegyen a közös vibe. Tanulni? Arra ott a net, a könyvtár full cringe. Az álommeló alapból hibrid vagy full remote, szóval digitális nomádként bárhonnan eltolhatod, nem kell irodában dekkolni. A szomszédok? Kik ők, eskü nem vágom. De ha kitalálják az arcok, holnap már Münchenben vagy Londonban veretjük – vágjuk a nyelvet, személyi megvan, szóval full sima. A fapados repjegy pár tíz K, pikk-pakk ott vagy, egy saját kocsi árából meg annyiszor utazol, hogy az már konkrétan illegális, szóval ezt az autó hype-ot nem tudom adni."
Ma már lényegében nem is értik, hogy egy autónak mi köze a párkapcsolatok kezdeti szakaszához, a magyarázat hallatán pedig csak leszögezik, hogy a párjuknak és nekik is van saját, fűtött szobája.
Ha családot alapítanának, és nehéz lenne a babakocsival közlekedni, lehet, hogy leteszik majd a jogsit (+félmillió, ugye), és igénybe vesznek valamilyen autómegosztó szolgáltatást, de erre miért is kerülne sor 40 éves koruk előtt? Ráadásul ott a telekocsi, az Uber, a rengeteg közlekedési applikáció.
Az sem segít, hogy minden előrejelzés szerint több mint 150 éve (a háborús és politikai hullámvölgyeket most hagyjuk) Európában ők lesznek az első, de nem utolsó olyan generáció, akik felnőttként szerényebb anyagi körülmények között élnek majd a szüleiknél. Ez részben azt is meghatározza, hogy belefér-e egy saját autó a büdzsébe, ami az idő 95%-ban csak üresen áll és amortizálódik.
Tehát közvetlen utódainknak a kocsi nagyjából a valódi szőrmebundák kategóriája. Nemcsak értelmetlen luxus, de bizonyos vetületeiben aberrált vagy gusztustalan is. Mindez az elektromos autókra persze kevésbé igaz, de azok beszerzési ára még távolabb esik a lehetőségektől, miközben nem sokat segítenek a közlekedés hatékonysági problémáin. Fáj vagy sem, a végén törvényszerűen nekik lesz igazuk. A legtöbb, amit tehetünk, hogy ameddig lehet, megőrizzük a jogot magunknak a választásra, hogy szabad legyen a dugóban araszolva káromkodnunk, még ha közben nem is eregethetünk majd nitrogén-oxidokat a levegőbe.