Az M-es BMW-k azóta számítanak etalonnak, mióta a ’70-es évek elején az első 3.0 CSL elhagyta a műhelyt. Az M-es „bajorok” jellemzően a mindenkori szériamodellek erősen vadított változatai, gyakorlatilag sportautós menettulajdonságokkal, az utóbbi években 350-600 LE-vel. A BMW-t önmagában is presztízsmárkaként tartják számon (más kérdés, hogy itthon a presztízse egy kissé árnyaltabb), de az M-széria ennek is a felsőfoka. Az M3 és az ennél nagyobb modellek teljesítményben a szupersportkocsik kategóriáját közelítik.

Adott egy kiváló mérnök, aki oroszlánrészt vállalt az utóbbi évtized egyik meghatározó autójának születésében, majd elszerződött egy rivális céghez, ahol egy olyan kocsi kifejlesztésén dolgozott, amelyet deklarált módon a korábbi remekműve vetélytársának szánnak. Mindez akár egy dél-amerikai szappanopera alaphelyzete is lehetne, de mi inkább maradjunk a kontinens északi részén és a történet autós szálánál.

A minap stílusosan kigördült a franciaországi „műteremből” az első három példány abból a Bugatti Divóból, amelynek fejlesztését még két esztendővel ezelőtt jelentették be. A Chiron alapjaira épülő hiperautó forintban kifejezve több mint 1,7 milliárdot kóstál, de ki kell ábrándítsuk azokat, akik a fotó láttán kedvet kaptak a megvásárlásához: a 40 darabos „készlet” már egytől egyig elkelt.

Egy-egy ügyes üzleti húzás – vagy épp csúnya melléfogás – révén az évek során nagyon sok, különleges járműtípus születésének lehettünk szemtanúi. Most pedig itt a legújabb „találmány”: az off-road autóbusz! Hogy a nagyszámú embert szállítani képes terepjárók végül a fenti két kategória közül melyikbe tartoznak majd, azt az idő eldönti, de addig is lássuk, mit kell tudni a gyártó szlogenje szerint „a világ legkeményebb szakmáinak” készülő monstrumokról.

Meglehetősen impozáns tervvel álltak elő a minap Nagy-Britanniában. Az EU-ból távozó ország gyorsforgalmi útjai fölé felsővezeték-hálózatot építenének ki, hogy a nagy méretű, hibrid haszongépjárművek menet közben is „feltöltődhessenek.” A környezetvédelmi célokat szolgáló kezdeményezés nem példa nélküli a világban, ezzel együtt még sok a megválaszolásra váró kérdés a projekt kapcsán.

A 2020-as esztendő szomorú hozománya, hogy egyre több területen kellett megtanulnunk a „koronavírus-kompatibilis” kifejezést. Ez alól természetesen az autóipar sem lehet kivétel, így a gyártóknak is folyamatosan keresniük kell azokat a megoldásokat, amelyekkel a megváltozott körülmények közepette is sikeresek tudnak lenni üzletileg. A Lamborghini például a minap ennek jegyében egészen új szintre emelte az internetes „ügyfélkiszolgálást”.

Talán nincs a világon ismertebb – és szimpatikusabb – autógyűjtő, mint Jay Leno (James Douglas Muir Leno) aki nemrég töltötte be 70. életévét. A farmeringes egykori komikus ma már elsősorban autóiról ismert, tévéműsora sem stand up comedy vagy talk show többé, jó ideje a képernyőn is csak „Big Dog” nevű garázsának él, ha lehet így nevezni egy 181 autóból és 160 motorból álló, múzeumokat megszégyenítő autótörténeti katedrálist. A legszebb az egészben, hogy elsősorban nem valamiféle összehordott, „ki, ha én nem” gyűjteményről van szó, ahogy azt manapság olajsejkektől vagy focistáktól megszokta az ember.